STD kisokos: a leggyakoribb nemi bajok

Bár hajlamosak vagyunk elzárkózni előlük, a nemi úton terjedő betegségek napjainkban is igen gyakoriak. Vegyük hát sorra a négy leggyakoribb nemi betegséget, tüneteiket, valamint kezelésüket.

Herpesz: A nemi szervi herpesz a leggyakoribb nemi úton terjedő betegség, melyet a herpes simplex vírus, azaz a HSV okoz. A tévhitekkel ellentétben az ajkakon lévő herpesz átvihető a nemi szervekre, így a behatolás mellett az orális szex is veszélyes lehet. A tünetek a megfertőződést követően néhány nappal, esetleg néhány héttel jelentkeznek csoportosan elhelyezkedő, viszkető, néha fájdalmas hólyagok formájában. Később ezek a hólyagok kifakadnak, és hámhiányos, fekélyes, rendkívül fájdalmas terület marad fenn, melyet fejfájás, izomfájdalom, nyirokcsomóduzzanat, valamint láz is kísérhet. A herpesz nagyjából két hét alatt gyógyul, azonban gyógyulás után legalább ugyanennyi ideig képes fertőzni is, így a tünetek csillapodása után még kb. 3 hétig nem ajánlott nemi életet élni. A herpesz jelenleg nem gyógyítható, a kiújulások azonban immunerősítéssel és egészséges életmóddal elkerülhetők.
 

HPV: A humán papillómavírus, azaz a HPV fertőzés az egyik leggyakoribb nemi úton terjedő megbetegedés, mely testnedvekkel, szoros bőr-bőr kontaktus útján, vagy például közös intimborotva használattal terjed. A vírusnak számos altípusa van, melyek közül csak néhány okoz megbetegedést: a magas rizikófaktorú altípusok méhnyaki, fej-nyaki, hüvelyi, valamint végbélnyílás körüli rákokat okozhatnak, az alacsonyabb rizikójú altípusok pedig nemi szervi szemölcsöket. A HPV felismerése gyakran nem egyszerű, mivel igen ritkán mutatkoznak látható, érezhető tünetek, a férfiak egy része pedig egy egész életen át fertőz anélkül, hogy tudna róla. A nemi szervi szemölcsök felismerése viszonylag egyszerű, kezelésük azonban hosszú és fájdalmas folyamat, így a hangsúly mindenképp a megelőzésen legyen. Jelenleg a rendszeres szűrővizsgálat és a HPV elleni védőoltás kombinációja adja a legjobb eredményt, így akár fiatal-, akár felnőttkorban érdemes élni a lehetőséggel.

Chlamydia: ezt a nemi betegséget sokan „csendes gyilkosnak“ nevezik, és bár halált nem okoz, valóban gyakori, hogy tünetmentesen végez komoly pusztítást a szervezetben. A chlamydia közösülés, orális szex, és szexuális segédeszközök közös használata útján képes fertőzni, és előrehaladott állapotban igen súlyos tüneteket okoz. A fertőzésnek számos apró jele is lehet, ilyen például a vizeléskor jelentkező diszkomfortérzet vagy fájdalom, a természetes folyás megváltozása, a szex közben és után jelentkező friss, piros vérzés, vagy az alhasi fájdalom. Mivel a chlamydiafertőzés szövődménye többek közt meddőség is lehet, mindenképp vegyük komolyan a tüneteket – jó hír, hogy gyanú esetén a betegség diagnosztizálása és kezelése is egyszerű: antibiotikum szedésével teljesen kigyógyulhatunk belőle.

Szifilisz: bár azt gondolnánk, hogy a szifilisz, köznapi nevén vérbaj napjainkban már nem elterjedt, a statisztikák mégis azt mutatják, hogy ennek épp az ellenkezője az igaz, és évről évre növekszik a regisztrált esetek száma. A szifilisz szexuális úton, vagy közvetlenül vérrel terjed, felismerése pedig viszonylag egyszerű: többnyire a behatolás helyén (végbélnyílás, nemi szervek, száj) jelentkező fekélyről könnyedén azonosítható a betegség. A fekélyt helyi nyirokcsomóduzzanat kísérheti, hosszútávú következményei közt pedig szív- és érrendszeri panaszok, bőrproblémák, illetve idegrendszeri elváltozások szerepelnek, mely súlyos, kezeletlen fertőzés esetén halált is okozhat. A mai, modern diagnosztikai eszközök segítségével nagyon pontosan meghatározható a szifilisz, majd ha az eredmény pozitív, antibiotikumokkal kezelhető.

Fontos, hogy a nemi úton terjedő betegségek ellen gyakran az óvszer sem nyújt védelmet, így immunrendszerünk erősítésével, védőoltással, valamint monogám életmóddal javíthatjuk az esélyeinket. Vigyázzunk magunkra!

Az egészségi állapotoddal vagy kezeléseddel kapcsolatban az elsődleges információforrás a kezelőorvosod kell, hogy legyen, ezért ha bármilyen kérdésed merül fel, lépj kapcsolatba kezelőorvosoddal! Mindig egyeztess orvosoddal, mielőtt e tájékoztatóban található bármilyen javaslatot megvalósítasz.