Legyél képben! – Tények és tévhitek a HPV-ről

A humán papillómavírus, azaz a HPV joggal felkapott téma manapság: hazánkban évente közel félezer nőt veszítünk el a vírushoz köthető méhnyakrákos megbetegedések miatt1, az állandóan felmerülő tévhitek ráadásul összezavarnak minket, így igen keveset tudunk erről a sokoldalú vírusról. Oszlassuk hát el ezeket a kételyeket!


Tévhit: A HPV egy nemi úton terjedő betegség.

Tény: Igaz is, meg nem is. A HPV valójában testnedvekkel terjed, így nyállal, izzadsággal, ondóval, valamint hüvelyváladékkal vihető át a partnerre. Bár a legtöbben közösülés útján kapják el a vírust, igen nagy veszélyt jelent az orális szex és a petting, valamint a közös intimborotvahasználat, sőt, egyes új kutatások szerint egy hevesebb csók is. A behatolás maga azért veszélyesebb, mert az ekkor keletkező apró hámsérülések szabad utat engednek a vírusnak – ugyanez vonatkozik a szájban vagy az ujjakon található sebekre, sérülésekre is.
 

Tévhit: A HPV csak gyenge immunrendszer esetén veszélyes.

Tény: Mint minden vírus, a HPV is nagyobb eséllyel fertőz meg legyengült immunrendszerű egyéneket, azonban ez nem jelenti azt, hogy jó általános egészségi állapot esetén védettek vagyunk. Fontos tudni, hogy a HPV-nek több, mint száz altípusa létezik, és ezeknek csak egy része okoz megbetegedést. Az altípusokat daganatképző képességük alapján alacsony, közepes, illetve magas rizikófaktorú csoportokba sorolják, azonban az alacsony kategóriájú altípus is okozhat például szemölcsöket.


Tévhit: Ha megfertőződtünk HPV-vel, daganatos megbetegedésünk lesz.

Tény: Ahogyan azt az előző bekezdésben is írtuk, nem mindegy, melyik HPV-altípussal fertőződünk meg. A vírus alapvetően a laphámmal borított területeket, tehát a bőrt és a nyálkahártyát képes megtámadni, azonban a fertőzés ritkán jelent daganatos megbetegedést. Ha akár csak nemi szervi szemölcseink vannak, érdemes HPV-tesztet végeztetni, hogy kiderüljön, pontosan milyen altípusokat kaptunk el, és amennyiben magas rizikófaktorú altípus jelenlétét is kimutatja a teszt, gyakori szűrővizsgálatokkal csaknem száz százalékban megelőzhető a daganatképződés.


Tévhit: A méhnyakrákot nem a HPV vírus okozza, hanem genetikai és életmódbeli tényezők.

Tény: Ma már bizonyított tény, hogy a rákos megbetegedések egyötödét vírusok okozzák, például a méhnyakrákos esetek több, mint 99%-át is a HPV okozza1. A méhnyakrák nem tud öröklődni, azonban a megbetegedésre való esélyt növelik az olyan rizikótényezők, mint a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a stressz, valamint a gyakori partnerváltás. A vírus a sejtekbe beépülve rendellenes sejtosztódást okoz, majd egy hosszú folyamat során daganatos sejtek jönnek létre, ezek okozzák a méhnyakrákot.


Tévhit: A méhnyakrákot nem lehet megelőzni.

Tény: A méhnyakrák az egyik legjobban megelőzhető daganattípus. Védőoltással, monogám életmóddal, valamint rendszeres méhnyakszűréssel csaknem 100%-ban megelőzhető a betegség. A méhnyakkenet P1-es és P2-es eredmény esetén teljesen normális (szexuálisan aktív nők körében a P2 az általános eredmény), a P3-as lelet oka azonban gyakran lehet CIN, mely lényegében egy méhnyakrákot megelőző állapot, a „nullás stádium“. A méhnyakrák lassan alakul ki, így az ajánlott, kétévenkénti szűrés minden esetben kimutatja, ha esélyünk van a megbetegedésre.


Tévhit: A HPV csak a nőkre veszélyes.

Tény: A HPV valóban veszélyesebb a nőkre, azonban a férfiak közel fele fertőződik meg vele élete során1, ráadásul mivel a vírus tünetmentesen is fertőz, a férfiaknak igen nagy szerepük van a betegség továbbadásában. A humán papillómavírus egyes altípusai a férfiaknál is kellemetlen nemi szervi szemölcsöket, illetve pénisz és végbélnyílás körüli rákokat okozhatnak.


Tévhit: A HPV védőoltás semmit nem ér, ráadásul veszélyes is.

Tény: Mint minden védőoltást, a HPV-vakcinát is csak hosszas kutatómunka és tesztidőszak után dobhatták piacra, amelynek során a vizsgálatokba bevont szakembereknek az oltóanyag hatékonyságával és esetleges mellékhatásaival kapcsolatban minden lényeges szempontot monitorozniuk kellett. Jelenleg háromféle vakcina létezik: a két-, a négy- és a kilenckomponensű oltás. A kétkomponensű változatot a két leggyakoribb daganatképző altípus ellen, a négy- és kilenckomponensű változatot pedig ezeken felül további két, illetve hét altípus ellen fejlesztették ki. A négy- és kilenckomponensű oltás a méhnyakrákon, valamint a szeméremtesti és hüvelyrákon felül a végbélnyílás körüli rákok, valamint a nemi szervi szemölcsök ellen is közel 100%-os védelmet nyújt (a négy- és kilenckomponensű védőoltás fiúk/férfiak számára is beadható). Természetesen a rendszeres méhnyakszűrés akkor is ajánlott, ha be vagyunk oltva.

Az egészségi állapotoddal vagy kezeléseddel kapcsolatban az elsődleges információforrás a kezelőorvosod kell, hogy legyen, ezért ha bármilyen kérdésed merül fel, lépj kapcsolatba kezelőorvosoddal! Mindig egyeztess orvosoddal, mielőtt e tájékoztatóban található bármilyen javaslatot megvalósítasz.

1 Kásler M. A humán papillómavírus okozta megbetegedések, megelőzésük lehetőségei és ennek népegészségügyi előnyei. Orvosi Hetilap Supplementum, 2012. december