Miért félhetünk a szexuális együttléttől?

A magyarok egyharmadában ébreszt gátlásokat a szexualitás, és minden nyolcadik ember kimondottan tart is az intim együttléttől: a legtöbben a teljesítményük, a nem kívánt terhesség és a nemi úton terjedő betegségek miatt aggódnak. A fertőzésveszélyt ugyanakkor a lakosság nagy része alábecsüli, még azok is, akik emiatt félnek a szeretkezéstől. A többség például nincs tisztában azzal, hogy a HPV (humán papillómavírus) egyes altípusai akár halálos megbetegedésekhez is vezethetnek, de a válaszadók egyharmada arról sem hallott, hogy a férfiak körében is súlyos daganatokat okozhat. Elterjedt az a tévhit, hogy a férfiaknak nincs szükségük a védőoltásra, pedig bizonyos vakcinák csaknem 100%-os védelmet jelentenek számukra bizonyos kórképek kialakulásában. Aggasztó, hogy a magyarok egyötöde az állami oltóprogram ellenére sem hallott vírusról, a lakosság fele pedig továbbra is - a HPV ellen csak részleges védelmet nyújtó - óvszerben bízik meg leginkább – derül ki a MSD Pharma Hungary Kft. megbízásából készült kutatásból.[1] A nem kívánt terhességtől való félelem és a választott fogamzásgátló megbízhatóságával kapcsolatos kételyek is tönkretehetik a szexuális életet. Erre a helyes alkalmazás esetén csaknem 100%-os védelmet nyújtó, modern fogamzásgátló módszerek - például a hüvelygyűrű vagy hormontartalmú spirál - kínálnak megoldást.

Budapest, 2015. május 27.

A magyarok jelentős része gátlásos a hálószobában: a felmérésben résztvevők egyharmada számolt be szexuális problémákról, de többségük még online és anonim módon sem szívesen nyilatkozott az okokról. A „bátrabbak” testképzavarokról, korai magömlésről vagy az orális szextől való idegenkedésről tettek említést. A válaszadók több mint egytizedénél komplikáltabb a helyzet: 12%-uk szexuális averzióban szenved, azaz kimondottan tart az intim együttlétektől. Az érintettek háromnegyede már akkor szorongani kezd, amikor felmerül a szexuális együttlét lehetősége, de sokan számoltak be félelemről (45%), felgyorsult szívverséről (24%) és izzadásról (22%), egyes válaszadóknál pedig pánikroham vagy akár ájulás is előfordul. A félelem oka a legtöbb esetben a szexuális teljesítmény miatti aggodalom (48%), de a nemi betegségektől (19%) és a nem kívánt terhességtől (12%) való félelmet is sokan említették. A felmérésből egyértelműen kiderül: nagyon hiányosak a lakosság védekezéssel kapcsolatos ismeretei, és emiatt a legtöbben alulbecsülik a fertőzések kockázatát. Még azok sem figyelnek oda kellőképpen a megelőzésre, akik a nemi betegségek vagy a nem kívánt terhesség rémképe miatt tartanak a szextől. Sokat elárul a lakosság szexuális felvilágosultságáról, hogy a helyes alkalmazás esetén csaknem 100%-os védelmet nyújtó hüvelygyűrűt csupán a nők 8%-a ismeri.

Sok nemi betegségről hallottunk már, de nem igazán ismerjük a veszélyeiket

A HIV fertőzésről, a hepatitisről és a szifiliszről szinte minden megkérdezett hallott már, a HPV (humán papillomavírus) viszont a magyarok 20%-a számára az állami oltóprogram ellenére is ismeretlen. A betegségek kockázatait ennél is nagyobb homály fedi: a HIV fertőzésről szinte mindenki tudja, hogy halálos kimenetelű lehet, de a hepatitis vagy a szifilisz lehetséges következményeiről a lakosság egyharmadának elképzelése sincs. A rákos megbetegedések 5 százalékáért felelőssé tehető HPV esetében még aggasztóbb a helyzet: a magyarok több mint fele nem gondolná, hogy a fertőzés okozta rosszindulatú daganatok halálos kimenetelűek is lehetnek. Jelentősen alábecsülik azt is, mennyi embert érinthet a HPV: a szexuális életet megmérgező nemi szervi szemölccsel például minden tizedik magyar2 találkozik élete során, de a válaszadók negyede még soha nem hallott róla.

„Az ismerethiány és a tévhitek legsúlyosabb következménye, hogy sokan félvállról veszik a védekezést. Miközben egyes HPV elleni védőoltások csaknem 100%-os védelmet biztosítanak a vírus okozta, sok esetben férfiakat is érintő daganatos megbetegedésekkel szemben, a kutatási adatok szerint a magyarok közel egyharmada gondolja, hogy a férfiakat nem kell beoltani, mert a HPV női betegség. Pedig a vírus ellen háromféle oltóanyag is létezik: a kétkomponensű a méhnyakrákkal, valamint a szeméremtesti és a hüvelyrákkal szemben hatásos, míg a négykomponensű vakcina az előbbiek mellett a végbélnyílás körüli rákok és a nemi szervi szemölcsök megelőzésére is alkalmazható, valamint férfiaknak is adható. A kilenckomponensű védőoltás a több vírustörzs elleni védelemnek köszönhetően még hatásosabb eszköz a rákos megbetegedések megelőzésében.” – mondta Dr. Szőnyi György szülész-nőgyógyász szakorvos, a G1 Intézet orvosigazgatója.

Sok a tévhit a betegségek terjedéséről, ezért nem is védekezünk megfelelően

Minden hatodik ember úgy gondolja: orális szex útján nem terjednek a nemi betegségek, a válaszadók tizede pedig azt hiszi, hogy csak a spermiummal történő érintkezéssel lehet a fertőzéseket átvinni. Ugyanennyien vélekednek úgy, hogy a nemi betegségek feltűnő tünetekkel járnak, amelyek hiányában nincs okuk az aggodalomra. Ennek is köszönhető, hogy a magyarok közel kétharmada úgy gondolja: monogám kapcsolatban nem kell tartani a fertőzésveszélytől, és egyötödük számára jelenleg ez az egyetlen védekezési mód. Pedig vannak olyan nemi betegségek, amelyeknek hosszú a lappangási ideje: a HPV vírus például több évig is jelen lehet a szervezetben tünetmentesen. Bár a lakosság háromnegyede egyetért azzal, hogy a rendszeres szűrésekre nem csak a szabados szexuális élet miatt van szükség, mégis csupán a válaszadók 3%-a jár el kontrollra. Az óvszerben a magyarok csaknem fele maradéktalanul megbízik, pedig nem minden nemi betegség ellen nyújt biztos megoldást: például a bőrkontaktus útján, apró hámsérüléseken keresztül is terjedő HPV fertőzés ellen csak részleges védelmet nyújt.

A nemi betegségek mellett a nem kívánt terhesség megelőzésében sem vagyunk elég tudatosak: a magyarok egynegyede szerint a megszakításos közösülés esetén nem lehet teherbe esni. Az óvszerben való feltétlen bizalom a fogamzásgátlás terén sem teljesen indokolt: tökéletes alkalmazása esetén is tízszer akkora a teherbeesés kockázata, mint például a hüvelygyűrűnél vagy hormontartalmú spirálnál3. A rosszul megválasztott fogamzásgátló a szexuális életet is tönkreteheti: a magyar nők közel egyharmadával fordult már elő, hogy a választott módszerrel kapcsolatos kételyek miatt nem tudta magát átadni a gyönyörnek. A legtöbben tehát a megbízhatóság miatt aggódnak, de a tablettát szedő nők többsége tapasztalt már olyan mellékhatást is, ami a szerelmi életet sem kíméli: a legtöbben a libidócsökkenést és a súlygyarapodást említették.

„A fogamzásgátlással kapcsolatos tévhiteknek nagyon komoly szerepük van abban, hogy 3 élve születésre még mindig 1 abortusz jut hazánkban. Továbbra is nagyon sokan választják a megszakításos közösülést, pedig ma már elérhetőek olyan fogamzásgátlók, amelyek egyszerű alkalmazásukkal, megbízhatóságukkal és hatékony cikluskontrolljukkal megalapozhatják a kiegyensúlyozott szerelmi életet. Ilyen például a havi egyszeri felhelyezést, majd 3 hét folyamatos használat utáni eltávolítást igénylő hüvelygyűrű is, amely helyes alkalmazás esetén csaknem 100%-os védelmet nyújt, ugyanakkor feleannyi ösztrogént tartalmaz, mint egyes tabletták. Feledékeny hölgyeknek jó választás lehet a hormontartalmú méhen belüli eszköz is. Ennek felhelyezése orvosi beavatkozást igényel, de 3-5 évig véd a nem kívánt terhesség ellen." – mondta el Major Tamás szülész-nőgyógyász, a Debreceni Egyetem docense.

Az egészségi állapotoddal vagy kezeléseddel kapcsolatban az elsődleges információforrás a kezelőorvosod kell, hogy legyen, ezért ha bármilyen kérdésed merül fel, lépj kapcsolatba kezelőorvosoddal! Mindig egyeztess orvosoddal, mielőtt az e tájékoztatóban található bármilyen javaslatot megvalósítasz.

[1] A 18-59 éves lakosságra reprezentatív kutatást az NRC Marketingkutató és Tanácsadó Kft. végezte 800 fős mintán 2015. áprilisában

[2] Kásler M. A humán papillómavírus okozta megbetegedések, megelőzésük lehetőségei és ennek népegészségügyi előnyei. Orvosi Hetilap Supplementum, 2012. december

[3] Trussell J. Contraceptive failure in the United States. Contraception. 2011;83(5)