A hormonális fogamzásgátlás veszélyei

Természetes reakció, hogy minden olyan tényezőtől tartunk, mely a szervezetünk működésébe bármilyen módon beleavatkozik – ilyenek a hormonális fogamzásgátló módszerek is, melyeket évtizedek óta biztonsággal alkalmaznak, mégis sokan tartanak tőlük. Mai posztunkban ebben segítünk.

„Meddő leszek, meghízom, felborul a hormonháztartásom, trombózist kapok.“ – néhány gyakori félelem, melyeket a hormonális fogamzásgátló módszerekkel társítanak. Ahhoz, hogy felmérjük a módszerek esetleges mellékhatásait, értenünk kell a működésüket is: a fogamzásgátló tabletta, valamint a hüvelygyűrű a peteérés meggátlásával, a méhnyálkahártya elvékonyításával, valamint a hímivarsejtek „célba jutásának“ meggátlásával fejtik ki hatásukat, így többszörös védelmet nyújtanak a nem kívánt terhesség ellen. Amennyiben eldöntöttük, hogy ilyen módszert szeretnénk használni, fontos, hogy ellátogassunk a nőgyógyászunkhoz, aki kivizsgál minket, felveszi az anamnézist, majd eldönti, hogy a mi alkatunknak melyik a legmegfelelőbb módszer. Teljesen normális, sőt, előnyös, ha nekünk nem azt a tablettát írják fel, amelyiket a barátnőnknek, ugyanis nincs két egyforma hormonrendszer: vannak, akik számára a legalacsonyabb hormontartalom is tökéletes, viszont vannak, akiknél ugyanez áttöréses vérzést okoz, és így magasabb hormontartalmú tablettára van szükségük.


Megfelelő kivizsgálás esetén a hormonális fogamzásgátlás sem veszélyes

Mint minden gyógyszernek és táplálékkiegészítőnek, a hormonális fogamzásgátlóknak is lehetnek mellékhatásaik, melyek a helyes készítmény megválasztásával és megfelelő kivizsgálással minimalizálhatók: migrén, epilepszia, valamint az egyenesági rokonok közt előforduló trombózis esetén az orvos megtagadhatja a hormonális termékek felírását, hiszen ezekben az esetekben sokkal nagyobb a mellékhatások előfordulásának esélye. A használat első három hónapjában előforduló mellfeszülés, enyhe fejfájás, hányinger vagy pecsételő vérzés normálisnak számít, azonban ha mindez meggátol minket a hétköznapi életben, érdemes visszamenni a szakorvoshoz, hogy megoldást találjunk a problémára. A trombózis egyébként a leggyakoribb hormonális módszerekhez kötött veszély, melynek valóban van némi alapja: köztudott, hogy a hormonális módszerek növelik a trombózisveszélyt, azonban amennyiben a családunkban nem fordult elő trombózis vagy tüdőembólia, nem dohányzunk, és nem múltunk el 35 évesek, nem kell lényegesen aggódnunk emiatt. Természetesen van lehetőségünk arra, hogy konzultáljunk kezelőorvosunkkal a ránk vonatkozó esetleges trombózis kockázatáról. Amennyiben a hormonális fogamzásgátló abbahagyása után rendellenes tüneteket tapasztalunk magunkon, forduljunk nőgyógyász vagy endokrinológus szakorvosokhoz, hiszen elképzelhető, hogy egy addig rejtve maradt hormonális betegség van a háttérben. Ez igen gyakori jelenség: hormonbetegségek esetén a hormonális fogamzásgátló módszerek enyhítik, sőt, gyakran teljesen megszüntethetik a tüneteket, így a hormonális fogamzásgátlók abbahagyása után meglepve újra tapasztalhatjuk magunkon például pajzsmirigy alulműködés, endometriózis, vagy policisztás ovárium szindróma (PCOS) tüneteit. Nagyon fontos, hogy amennyiben kérdésünk van, azt soha ne féljük feltenni a nőgyógyászunknak, ha pedig nem kapunk rá választ, találjuk meg azt a szakorvost, aki nem sajnálja az időt a válaszadásra: tökéletes nőgyógyászt találni nem egyszerű, de szerencsére nem is lehetetlen!

Az Ön egészségi állapotával vagy kezelésével kapcsolatban az elsődleges információforrás a kezelőorvosa kell, hogy legyen, ezért ha bármilyen kérdése merül fel, lépjen kapcsolatba kezelőorvosával! Mindig egyeztessen orvosával, mielőtt e tájékoztatóban található bármilyen javaslatot megvalósít.